Új feltételekhez kötnék a németek az uniós támogatásokat
A német kormány szerint meg kellene fontolni, hogy a kohéziós alapok megőrzését 2020 után a jogállamiság alapelveinek betartásához kössék. Először fordul elő, hogy ez a szóban már emlegetett politikai összefüggés írásban is megjelenik, ráadásul éppen az uniós büdzsé legnagyobb befizetőjétől – írja a Bruxinfo.
A kohéziós politika 2020 után történő fenntartása mellett száll síkra, de az eddigieknél több és szigorúbb feltételhez kötné a támogatások kifizetését a német kormány felzárkóztatási politika jövőjéről szóló pozíciós papírja.
A május 11-i keltezésű dokumentum – ami a BruxInfo birtokába került – számottevő változtatásokat sugall és javasol az EU-n belüli gazdasági, társadalmi és földrajzi különbségek kiegyenlítésére hivatott politikában, és már a következő többéves pénzügyi keretről szóló vita kezdetét jelzi.
A dokumentum részben a már meglévő feltételrendszerek következetesebb alkalmazását, részben pedig új, köztük politikai feltételek támasztását szorgalmazza a pénzfelhasználáshoz. Közülük is a leginkább formabontó annak mérlegelése lenne, hogy az EU kohéziós alapjainak megőrzését is a jogállami alapelvek betartásához kössék.
A német álláspont szerint a kohéziós politikának 2020 után is elsősorban a gazdaságilag elmaradottabb tagállamokat és régiókat kellene támogatnia. Mindazonáltal alapelvként valamennyi régió számára elérhető kell tenni, így az összes olyan térség számára is, amelyek olyan komoly kihívásokkal szembesülnek, mint a menekültek társadalomba való beillesztése és a demográfiai változások.
Berlin szerint ugyanakkor merőben új megközelítéseket is górcső alá kellene venni a források elosztása során, mégpedig azért, mert egyes régiók sokkal lassabban zárkóznak fel, mint azt korábban gondolták.
A szövetségi kormány a következő hétéves időszakban (Berlin egyértelműen a hétéves keretköltségvetés fenntartása mellett teszi le a voksot) átfogó egyszerűsítést tart szükségesnek a strukturális alapok menedzselésében, és a tagállamok közötti jelentős eltérésekre való tekintettel differenciált megközelítést támogat a programok lebonyolítására és a kohéziós politika finanszírozásának nyomon követésére vonatkozó követelmények rögzítésében. Először fordulhatna tehát elő az, hogy egyes országokra más és más szabályok vonatkozzanak.
A dokumentum arra is felhívja a figyelmet, hogy egyes tagállamok számára nehézséget okoz a számukra elkülönített tetemes összegek határidőre történő felhasználása. Ezért úgy véli, hogy a nemzeti pénzes borítékok tartalmának meghatározásakor a jelenleginél jobban figyelembe kellene venni a tagállamok abszorpciós képességét.
Pozíciós papírjában a német kormány egyértelműen szót emel azért, hogy a fejlettebb régiók olyan új kihívásokra is forrásokat kapjanak, mint amilyen a menekültek integrációja vagy a demográfiai változások kezelése. Ennek elemzők szerint aligha fognak örülni a kohéziós források hagyományos célú felhasználását előnyben részesítő közép- és kelet-európai tagállamok.
Ugyancsak jelentős újításként veti fel Berlin azt az ötletet, hogy a GDP átlagához képest meghatározott támogatási kategóriákat a kohéziós források lineáris elosztásának modellje váltsa fel. Ezáltal ugyanis el lehetne kerülni az indokolatlanul nagy ugrásokat a támogatásokban az egyes kategóriák között.
A németek az uniós társfinanszírozás arányát is újra levinnék a gazdasági válság előtti szintre és nem engednének ez alól kivételt.
Mindez azt jelentené, hogy a tagállamoknak mélyebben a zsebükbe kellene nyúlniuk a projektek finanszírozásához, miközben a támogatás aggregát összege nem változna. Ezáltal az érvelés szerint a tagállamok jobban magukénak éreznék a politikát és nagyobb felelősséget gyakorolnának.
Berlin az eddigi n+3-as szabály helyett visszaállítaná a régi, n+2-es pénzköltési szabályt is. Ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy a tagállamoknak egy évvel kevesebb idő állna rendelkezésükre az adott évben odaítélt források lehívására. A pénzfelhasználás szabályai tehát szigorodnának. (A 2013-ban végződő költségvetési ciklus pénzeit 2015-ig lehetett költeni, a 2020-ig tartót 2023-ig – a szerk.)
A dokumentum a kiadási plafon alatt egy megfelelő mértékű rugalmassági tartalékot hozna létre az előre nem tervezett eseményekre (például migráció) adandó válaszként. Ennek jegyében az egyes programokat a jelenleginél könnyebben és gyorsabban módosíthatnák.
Nem támogatja ugyanakkor a német kormány azt, hogy a kohéziós alapokon belül egy minimális kvótát határozzanak meg az úgynevezett pénzügyi eszközök (kölcsönök és más visszatérítendő támogatások) számára.
Régi német elképzelés, és ezúttal is megjelenik az, hogy az európai szemeszter keretében a tagállamokhoz intézett országspecifikus ajánlásokat szorosabban és szisztematikusabban a strukturális alapokhoz kössék. Magyarán, az ajánlások és reformok végrehajtását ösztönöznék a forrásokkal.
A szövetségi kormány azt is kifogásolja, hogy az Európai Bizottság eddig alig használta az úgynevezett makrogazdasági feltételrendszert. Tulajdonképpen csak egy alkalommal, amikor Magyarországnak 2012-ben majdnem felfüggesztették a kohéziós alapok egy részének kifizetését. Berlin szerint a Bizottságnak a jövőben bátrabban kellene ehhez az eszközhöz nyúlnia a költségvetési szabályok ellen vétő tagállamokkal szemben.
Németország végül differenciált megközelítést vezetne be az uniós strukturális alapok kezelésénél. A programozással, az alapok kezelésével és az ellenőrzéssel kapcsolatos követelményeket enyhítenék azon országok esetében, amelyek megfelelnek bizonyos kritériumoknak. Ilyen lehetne a magasabb tagállami önrész, az alacsonyabb hosszú távú hibaszázalék vagy a közigazgatás teljesítménye.
