Átcsúszhat 2020-ra a nagy költségvetési alku
Egyre valószínűbb, hogy a pénzügyi alku átcsúszik 2020-ra, ami előrevetíti a jövőbeni programok késői indulását.
A mögöttünk hagyott román soros elnökség alatt nem kezdődtek meg politikai szinten az érdemi tárgyalások, mert az EU és a kormányok figyelmét az EP-választások, a Brexit és más témák foglalták le. A finnek viszont azt ígérik, hogy októberben már konkrét számokat, összegeket is beírnak majd a javaslatba.
Az őszi szezonra ráfordulva egyre bizonyosabbnak tűnik az, hogy idén már nem születik meg a megállapodás az EU-politikák 2021 és 2027 közötti finanszírozásáról. A román elnökségi félév alatt semmilyen érdemi elmozdulás nem történt a vitában, így az Európai Tanács román félévet lezáró június végi ülésén a vezetők abban maradtak, hogy „októberben véleménycserét fognak tartani azzal a céllal, hogy még az év vége előtt megállapodás szülessen”. A vezetők ennek érdekében felszólították a Tanács finn elnökségét a munka folytatására és a véglegesnek szánt tárgyalási keretdokumentum kidolgozására.
A következő hétéves keretköltségvetésről szóló javaslatról lásd:
https://www.bruxinfo.hu/cikk/20180502-nem-lesz-meszarlas-az-unios-budzseben
https://www.bruxinfo.hu/cikk/20180504-realerteken-13-szazalekot-vaghatnak-koheziobol
https://www.bruxinfo.hu/cikk/20180514-kormanyok-ketharmada-sokallja-tervezett-vagasokat
Ez a megfogalmazás egyértelmű beismerése annak, hogy a tagállami vezetők által korábban a költségvetési alkura megjelölt 2019 őszi cél nem tartható. Ehhez képest az októberi csúcsra kell várni ahhoz, hogy az első érdemi véleménycserére sor kerüljön legmagasabb szinten, amit jó esetben decemberben az első tényleges kísérlet követhet a többéves keretköltségvetés fő paramétereinek a rögzítésére.
A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy a kormányoknak minimum két próbálkozásra szükségük szokott lenni ahhoz, hogy dűlőre jussanak a hétéves időszak pénzügyeiről. Ez azt sugallja – hogy miképpen arról számos delegáció, így a magyar is nyíltan beszél – a megállapodás legkorábbi időpontja 2020 első fele lehet a horvát soros elnökség idején. Ugyanakkor a feladat nehézségi fokára való tekintettel azt sem lehet kizárni, hogy az előző csomaghoz hasonlóan csak közvetlenül az új időszak kezdete (2021) előtt ütnek majd egymás tenyerébe a vezetők. Ezt a forgatókönyvet azért tartják valószínűnek sokan, mert 2020 második felében Németország lesz az EU hajójának kormányánál.
Ez történt a román soros elnökség alatt
Az állam- és kormányfők kivételével az elmúlt félévben is folytak a tárgyalások miniszteri és szakértői szinten a következő hétéves keretköltségvetésről. A román soros elnökség például az általános ügyek tanácsának valamennyi ülésére beiktatott egy nyilvános vitát a pénzügyi keret valamelyik eleméről. Ezek a viták azonban jobbára kimerültek a már unalomig ismert tagállami álláspontok megismétlésében. Mostanáig egyetlen ellenérdekelt oldal sem rukkolt elő olyan javaslattal, ami kimozdította volna a holtpontról a tárgyalásokat.
Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy ha a keretköltségvetés nagy politikai kérdéseiről és a konkrét számokról még nem is kezdődött meg az érdemi tárgyalás, addig a Tanács és az Európai Parlament a főszámok nélkül már számos szektorális jogszabályi javaslatról megállapodott, amelyek a keretköltségvetési alku részei, de a főszámok és paraméterek rögzítésének hiányában, nem tekinthetők véglegesnek.
A Tanács és az Európai Parlament a román elnökség alatt a 37-ből több mint egy tucat jogalkotási dossziénál kötött ideiglenes megállapodást. Ezek: a digitális Európa, az európai űrprogram, az Európai Védelmi Alap, a jogérvényesítési program, a jogok és értékek program, az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz (CEF), a LIFE környezetvédelmi program, a Horizon Europe nagyszabású kutatási keretprogram, az Invest EU és az ún. fiskális program.
Ezeket azonban végleges formában csak akkor fogják tudni lezárni, ha a nagypolitikai szinten is mozdulnak a dolgok és a tagállami vezetők egyhangú döntéssel elfogadják a 2021 és 2027 közötti keretköltségvetés fő összegeit és meghatározó paramétereit. Addig bármilyen dossziéról is alakul ki intézményközi konszenzus, abból hiányzik a pénz, az allokáció módja és számos esetben a felhasználás szabályai is.
A román soros elnökség júniusban egy helyzetjelentéssel és egy naprakész tárgyalási keretdokumentum elkészítésével zárta a félévet, ami néhány elemében ugyan a közép- és kelet-európaiak számára kedvezően változtatott az eredeti, osztrák elnökség által prezentált dokumentumon, de senkit sem tett boldoggá.
Ezt a hozzáállást tükrözte az általános ügyek tanácsának júniusi, EU-csúcsot megelőző vitája is, amelyen a tagállamok többsége leszólta a román soros elnökség által a többéves keretköltségvetéshez mellékelt, frissített tárgyalási keretet.
A féléves vita állását összefoglaló 55 oldalas dokumentumot (ami senkit sem köt) a közösség nettó befizetői (a hollandok, svédek, dánok és osztrákok) bírálták a legélesebben, arra is alkalmatlannak tartva, hogy a további tárgyalások alapját képezze. A hollandok és a svédek egyenesen azt javasolták, hogy térjenek vissza a tavaly novemberben az osztrák elnökség alatt készített verzióhoz, amihez képest ugye fél év telt el, érdemi előrelépés nélkül a tárgyalásokon.
Az osztrák papírt annak idején különösen a nettó kedvezményezett országok részéről bírálták kiegyensúlyozatlansága miatt. Ehhez képest a júniusi vitán a magyarok, a csehek, a lengyelek és mások sem ujjongtak. „A szöveg bizonyos javítások dacára sem kiegyensúlyozott” – foglalta össze ennek az ambivalens hozzáállásnak a lényegét Konrad Szymanski, a lengyel Európa-ügyi államtitkár.
A román soros elnökség elsősorban a kohéziós politika szabályainak kialakításánál próbált kedvezni az eredeti bizottsági javaslattal kedvezőtlen helyzetből induló kelet-európai tagállamoknak, például a tematikus koncentráció esetében a százalékos arányok puhításával. Az egy ország által a GDP-je arányában felhasználható támogatások százalékos felső határa – ami Magyarország esetében 40 százalékkal alacsonyabb a 2014 és 2020 közötti időszaknál – viszont nem változott.
Szijjártó Péter, külügyminiszter felszólalásában elfogadhatatlannak nevezte azt, hogy hazánk esetében arányosan a legnagyobb a csökkentés a nemzeti boríték tartalmában (ennek maximális mértéke 24% lehet). Lengyel kollégája pedig három különböző kulcs (sapka) helyett egységesen a GDP 2,35 százalékát szorgalmazta minden országnál a lehívható felzárkózási források felső határaként.
Több delegáció is kifogásolta, hogy az új verzió 2013-2016 helyett 2014-16-os GDP-adatokat említi referenciaként a kohéziós politikai források tagállamok közötti elosztására. Günther Oettinger, az EU költségvetési biztosa közölte, hogy mivel több mint egy év eltelt a javaslat előterjesztése óta, a Bizottság rövidesen a legutóbbi, 2017-es adatokkal fogja naprakészebbé tenni a javaslatát, ami szerinte egyes országoknak fájni fog, mások viszont jól járhatnak vele.
A román elnökség igyekezett jó képet vágni a tárgyalási keretének negatív fogadtatásához, arra helyezve a hangsúlyt, hogy ha mindenki elégedetlen a javaslatokkal, akkor az annak a jele, hogy jó úton járnak.
Belépnek a képbe a finnek
A miniszterek közül is többen kiemelték, milyen nagy kihívás és kemény munka vár a július 1-jén hivatalba lépett finn soros elnökségre.
A július 1-jén az elnökségi stafétabotot Romániától átvevő finn kormány kora ősszel kétoldalú megbeszéléseket tervez valamennyi uniós tagállammal, hogy majd ezek tükrében októberben letegye az asztalra az első olyan tárgyalási keretet, ami már konkrét összegeket is tartalmazni fog. A finnek célja, hogy év végéig létrejöjjön a tagállamok vezetőinek szintjén az alku a következő hétéves keretköltségvetés főösszegéről és fő paramétereiről. Ezt Tytti Tuppurainen, a finn soros uniós elnökséget képviselő Európa-ügyi miniszter közölte június végén Helsinkibe látogató brüsszeli tudósítókkal, köztük a BruxInfo munkatársával.
„Mi készek vagyunk mindent megtenni ennek érdekében, és arra kérjük a többieket, hogy tegyék ugyanezt: reális elvárásokkal és elszántsággal üljenek le az asztalhoz a megoldás meglelése érdekében. Ha minden kötél szakadt, ott a (finn) szauna – a tárgyalások idejére bezárjuk az ajtót és addig nem jövünk ki, ameddig nincs meg a megállapodás” – tette hozzá a miniszter, hozzátéve, hogy Helsinki a következő hat hónapban jó karmesterként próbálja majd összehangolni a 27 (illetve 28) tagú európai zenekart.
Egyes, nevük mellőzését kérő finn források ugyanakkor úgy látják, hogy az ez ellen a tárgyalások jelenlegi fázisában még kézzel-lábbal tiltakozó nettó befizetők (Ausztria, Hollandia, Dánia, Svédország és a náluk sokkal nyitottabb Németország) készek lesznek majd mélyebben a zsebükbe nyúlni, azzal a feltétellel, hogy az MFF keretein belül létrehoznak egy olyan mechanizmust, amivel a kifizetéseket a jogállami normák tiszteletben tartásához kötnék.
Ebben az esetben – legalábbis az említett források szerint – a nettó befizetők akár a brit kilépés miatt a költségvetésben tátongó hézagot is készek lennének pótolni. Bár egyelőre inkább csak politikai pletykák szintén tartja magát ez a verzió.
A finn kormány nem hagy kétséget afelől, hogy az előttünk álló félévben több fronton is elő kívánja mozdítani a jogállami garanciák ügyét uniós szinten. Ennek egyik központi eleme az Európai Bizottság által javasolt „jogállami mechanizmus” (egyfajta politikai feltételrendszer) elfogadtatása az MFF-ről folyó tárgyalásokon.
„A jogállam pozitív tényező, és így is kell tekinteni rá. Ezért a jogállamiság kérdése a finn elnökség homlokterében áll. Elkötelezettek vagyunk a jogállami eszközök továbbfejlesztése mellett. Ilyenek a jogállami párbeszéd és az MFF-en belüli mechanizmus” – szögezte le az európai ügyekért felelős miniszter.
Újságíróknak nyilatkozva Antti Rinna, finn miniszterelnök is az egyik legfőbb prioritásnak nevezte a jogállam ügyének előmozdítását az EU-n belül és azon kívül is. „Nettó befizető ország kormányfőjeként nem tudom, hogyan magyaráznám meg itthon, hogy pénzt adunk olyan országoknak, amelyek nem tartják tiszteletben a jogállami elveket” – hangsúlyozta brüsszeli tudósítóknak.
Természetesen se szeri, se száma elméletileg a megoldásoknak. Közép- és Kelet-Európa szempontjából elfogadhatatlan az asztalon lévő bizottsági javaslatnak az a logikája, ami a kohéziós és a közös agrárpolitikai büdzsé számottevő megnyirbálása révén próbál nagyságrendekkel több forrást előteremteni az olyan új kihívások kezeléséhez, mint a kutatás és innováció, az Erasmus + program, a külső határok ellenőrzése vagy a közös védelmi politika. Egyes kelet-európai diplomaták úgy vélik, hogy viszonylag könnyen át lehetne vágni a csomót, ha a tervezett 100 milliárd eurónál valamivel (körülbelül 20 milliárd euróval) kevesebbet fordítanának a HorizonEurope nevet viselő nagy kaliberű uniós innovációs és kutatási programra. Az így megtakarított pénzből lehetne például pótolni azoknak az országoknak a forrásait, amelyek – mint Magyarország – nagyot buknak a kohéziós (felzárkóztatási) pénzeken.
A dosszié most a finnek kezében van, és ők azt ígérik, hogy legkésőbb októberben már egy olyan tárgyalási keretdokumentum kerül majd az asztalra, ahol már minden rubrikában konkrét számok és összegek is lesznek.
A tárgyalási folyamat állása a Bizottság szemével
Eközben Günther Oettinger, az Európai Bizottság költségvetésért felelős tagja fáradtságot nem kímélve emlékezteti a kormányokat a felelősségükre a következő pénzügyi keret gyors elfogadásában.
A Bizottság érvelése szerint a 2014 és 2020 közötti többéves keretköltségvetést a szükségesnél 6 hónappal később sikerült csak elfogadni (2013 végén), aminek negatív hatása volt rengeteg polgár életére az EU-n belül és annak határain kívül egyaránt. Egy, a testület által közzétett ábra 2014-ben meredek zuhanást mutat az uniós költségvetés pénzügyi kötelezettségvállalásaiban (ez nem azonos a tényleges kifizetésekkel), amit Brüsszel szerint jelentős részben a büdzsé késői elfogadásának számlájára lehet írni.
A forgatókönyv megismétlődését megelőzendő a Bizottság júniusban arra kérte az Európai Tanácsot, hogy egy ütemtervet fogadjon el a politikai alku ősszel történő nyélbe ütéséről, továbbá arra, hogy adja utasításba a miniszteri Tanácsnak, hogy sürgősséggel tárgyalja ki a jogalkotási csomagot.
Oettinger arra is felhívta a figyelmet, hogy a gyakorlatban a pénzügyi csomag fő paramétereinek legmagasabb szinten történő rögzítését követően még több hónapot is igénybe vehet a jogszabályok elfogadása és a dosszié lezárása. Legutóbb például 14 hónapig tartott az összes szektorális jogszabály elfogadása, amelyek nélkül nem kezdődhet meg a programok végrehajtása és nem indulhatnak meg a kifizetések.
A Bizottság úgy látja, hogy az EP és a Tanács az eredeti javaslat számos elemét támogatja. Ezek többek között:
- az európai hozzáadott értékre való fókuszálás
- a leendő büdzsé áramvonalasabb és átláthatóbb szerkezete
- a programok számának csökkentése
- a különböző eszközök közötti szinergiákra való összpontosítás
- a finanszírozási-kifizetési szabályok egyszerűsítése
- nagyobb rugalmasság, amit a gyorsan változó globális környezet indokol.
- Oettingerék ugyancsak előrehaladást látnak a tárgyalásokon a következő területeken:
- az eurózóna számára javasolt konvergencia és versenyképességi költségvetési eszköz
- az uniós büdzsé bevételi oldalának modernizálása
- egy olyan új mechanizmus létrehozása, ami arról gondoskodna, hogy a rendszerszintű jogállami hiányosságok ne sodorják veszélybe az uniós büdzsé végrehajtását.
Forrás: bruxinfo.hu
